Fluktuáció - befejező rész

A cikksorozat első cikkében azt írtam, hogy miért megy el egy kulcsfontosságú munkatárs a cégtől, a cikk szempontjából most nem lényeges, erre majd a cikksorozat harmadik részében térek ki. Hát most megpróbálok kitérni:


Az első válasz általában az, hogy „nem fizettek meg” és jobb állást kerestem (azaz egy olyat, ahol többet fizetnek). Én nem hiszem, hogy feltétlenül ez vezet a munkahelyváltáshoz, de azt elismerem, hogy nagyon sok munkahelyen alul vannak fizetve a munkatársak.

 

Egy munkatárs távozásának alapvetően 2 módja van:

-          a felmondást a munkáltató kezdeményezi

-          a felmondást a munkavállaló kezdeményezi

 

Ha a felmondást a munkáltató kezdeményezi, az egy információ a munkavállalónak, mert valamiért nem voltak megelégedve a munkájával (önértékelést tarthat, hogy a jövőben min kell változtatnia egy hasonló munka megtartásához). De az ok lehet egyszerűen a munkahely megszűnése, vagy a munkáltató cég anyagi, iparági vagy egyéb feltételeiben bekövetkezett nagymértékű változás, amely nem teszi lehetővé a további alkalmazást. De lehetnek személyes okai is (személyes konfliktusok más munkatársakkal, ügyfelekkel, nem jön ki a főnökkel, stb.).

 

Ha a felmondást a munkavállaló kezdeményezi, az fontos információ a vezetőségnek és érdemes megvizsgálni, hogy melyek azok az okok, amelyek a munkavállaló távozásához vezettek (bár gyakran az okok rejtve maradnak), lássunk ilyen okokat:

  • munkavállaló alacsony bérezése (a cég nem magát, hanem a munkavállalót pozícionálta alul, és tudjuk, hogy egy cég esetén rossz, ha rosszul pozícionálja saját magát, kérem, a vezetőket ne tegyék ezt meg saját munkatársaikkal sem)
  • személyes konfliktusok házon belül (ezeket elég könnyű felderíteni, csak el kell beszélgetni minden munkavállalóval legalább havonta 10 percet és kiderülnek az ilyenek, és végére lehet járni, tisztázni a dolgokat, aki a humán erőre nem figyel, az ne lepődjön meg, ha sorra hagyják ott a munkavállalói és akár ugyanolyan feltételekkel elmennek máshoz dolgozni)
  • versenytársak elszipkázzák egymás embereit (erre lehet azt mondani, hogy nagyon etikátlan módszer, de meg kell vizsgálni, hogy a munkáltató megtett-e mindent ahhoz, hogy a munkavállaló ne is gondolkozzon ilyenen (Jól érzik a munkavállalók magukat a cégnél?), rossz hozzáállás, ha valaki azt mondja, hogy fele annyiért jön helyetted 2 másik)
  • családi okok (költözés, válás, stb. ide sorolandók a cégtől független okok)
  • elegem van (ezek a halmozott okok, amikor valakinek már semmi sem jó, és már mindenképpen menni akar, ilyen esetben nem hiszem, hogy marasztalni kell valakit, normális módon el kell engedni és kész)

 

Ezek csak néhány okok, de érdemes végig gondolni, hogy hogyan bánunk a munkatársainkkal, hogyan pozícionáljuk őket, milyen munka körülményeket biztosítunk nekik. Azt kérjük tőlük, hogy „építsenek” vagy „romboljanak”? Van-e jövőképe a cégnek, van-e értelme ott dolgozni, vagy jó lenne minél gyorsabban lelépni? A cikksorozatból kiderült, hogy nincsenek jó hatásai a fluktuációnak, ezért törekedjünk minimálisra csökkenteni azt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://erp-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr221304427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása