Kedves Cégvezetők, Döntéshozók!

A Fluktuáció - befejező rész cikkemben említettem egy olyan indokot arra, hogy a munkatársaink miért hagyják el a cégünket, hogy a

• versenytársak elszipkázzák egymás embereit (erre lehet azt mondani, hogy nagyon etikátlan módszer, de meg kell vizsgálni, hogy a munkáltató megtett-e mindent ahhoz, hogy a munkavállaló ne is gondolkozzon ilyenen (Jól érzik a munkavállalók magukat a cégnél?), rossz hozzáállás, ha valaki azt mondja, hogy fele annyiért jön helyetted 2 másik).

A fent említett cikkem elsősorban ERP tanácsadó cégekre vonatkozott és a jelenlegi írás is rájuk vonatkozik elsősorban. A piacon ma 2 lehetséges módszerrel lehet munkatársakat szerezni, vagy olyan kollégát keresünk, akit nem kell átképezni mert jelenleg is hasonló munkakörben dolgozik, vagy át kell képezni.

Átképzés, kiképzés

Amennyiben azt választjuk, hogy átképezünk valakit, vagy kiképezünk valakit, akkor viszonylag egyszerű dolgunk van, mivel akár egy pályakezdőt, akár egy minimális szakmai tapasztalattal rendelkező munkatársat alkalmazunk, a saját izlésünk szerint tudjuk formálni és képezni. A felvételéhez pedig elég megfelelni a minimális elvárásainknak. Szerintem ez a leghatékonyabb megoldás, ha az a cél, hogy legyen egy profi, megbízható emberünk. Tehát pénzt és időt kell fektetni a munkavállalóba, hogy meghozza a gyümölcsét. Szerintem rossz felfogás üzleti téren is az, hogy előbb aratunk, aztán vetünk, előbb jöjjön a „nagy lóvé” aztán majd beruházok, és bővítek. Ugyanez igaz a munkavállalók képzése, kiválasztása esetén is, ha magunk választjuk ki, és anyagilag is befektetünk egy új kollégába (függetlenül, hogy 100%-ban még nem tudjuk igénybe venni a munkáját, mert még nem ért hozzá) akkor idővel meghozza a gyümölcsét.

Átképzés nélkül

Amennyiben nincs időnk kiképzeni, átképzeni valakit, úgy jön a drasztikusabb megoldás. A piacon felkutatni a hasonló munkakörben dolgozó szakembereket és magasabb árat ígérni a szolgáltatásukért. Ilyenkor viszont a kollégának a mi maximális elvárásainknak kell megfelelnie. Továbbá a „megtámadott” kolléga saját lelkiismeretével is bírkózik egyet, hogy akkor „eladja-e” magát magasabb jövedelemért, vagy maradjon a jelenlegi cégénél, ahol kiképezték. Illetve ha már a jelenlegi cégéhez is úgy ment, hogy valaki „rálicitált”, akkor ne lepődjünk meg, hogy hamarosan tőlünk is tovább megy, mert valaki még tőlünk is többet ígér. A licitáló cégnek különösebben nincsenek ez ügyben lelkiismereti problémái (tapasztalataim szerint), ez manapság természetes. Nagyobb multiknál volt erre egymás között kölcsönös megállapodás, hogy egymás embereit nem csábítják el, de ezek a falak is nagyon hamar ledőlnek, mivel a munkavállalót nem lehet megakadályozni a szabad munkavállalásban. De arról igenis tehetnek a cégek, hogy némely munkavállaló egy idő után csak egy „húsdarabnak” érzi magát a humán erőforrások piacán.

Tehát akkor etikátlan egymás embereit elcsábítani vagy nem? Ha csak ilyen szűklátókörűen elemezném a dolgot, akkor egyértelmű lenne a válasz, igen. De azért vannak olyan esetek, amikor nem az hajtja a cégeket, hogy feltétlenül valaki más kollégáját elcsábítsák, hanem valóban szükségük van megbízható, pontos, és szaktudással rendelkező kollégára és nincs más lehetősége. Esetleg már maga a szaktudással rendelkező munkavállaló keres új lehetőséget (ennek okairól szól a már említett cikk: Fluktuáció - befejező rész). Összeségében szerintem ez egy olyan téma, amiről még lehetne beszélgetni, oda-vissza. Mindenesetre én magam nem szeretem az olyan megkereséseket, amelyek eleve úgy kezdődnek, hogy „mi az Önök cégének a versenytársai vagyunk, és szeretnénk Önnel együtt dolgozni (természetesen magasabb jövedelemért cserébe)” – én eleve elküldöm az ilyeneket, és az évek során volt erre példa, sajnos több is.