Többször elgondolkoztam, hogy mi az amiben egy informatikai szoftvereket fejlesztő cég és az ügyfél sohasem értenek egyet. A válasz egyértelmű: a PÉNZ. Vagyis, hogy egy szolgáltatás mennyit ér az ügyfélnek és mennyibe kerül a fejlesztő cégnek. A két vállalat által megadott összeg természetesen sosem fedi egymást. De ez már örökre így is fog maradni valószínűleg, mivel senki sem szeret fizetni, mindenki ingyen szeretne mindent.

De vajon hova vezet ez a hozzáállás? Ha Ön egy olyan céget vezet, amelynek teljesen új informatikai szemléletre van szüksége, akkor ne gondolja, hogy egy kezdeti befektetés után a fejlesztő cég mindent „bratyizásból” meg fog Önnek csinálni. Minden szolgáltatásnak ára van. Gondolom Ön sem adja a szolgáltatásait, termékeit ingyen egyetlen ügyfelének sem (még az ismerősöktől is elkéri az anyagárat). Akkor miért gondolja, hogy az Ön informatikai partnerei nem ugyanezt várják el Öntől?

Az én meglátásom szerint ez a probléma a kis vállalatoknál ott kezdődött, hogy kezdetben informatikusként egy „családi barátot” alkalmaztak, aki a főállása mellett hobbiból ellátta a tanácsadási, támogatási, beszerzési (itt az informatikai eszközök beszerzésére gondolok) feladatokat, amelyért kért valamilyen összeget (de ez az összeg közel sem volt annyi, mint amennyit az általa nyújtott szolgáltatás ért a piacon). Ehhez a jóléthez viszont könnyű hozzászokni, és amikor a kisvállalatból középvállalat lesz és teljes infrastruktúra váltásra van szükség, akkor az árak hirtelen rémisztővé válnak, de ez nem azért van, mert a szolgáltatás drága, hanem azért, mert az eddigi szolgáltatás árát nem valós összegért kapta meg a cég. Ilyenkor természetesen a vállalat továbbra is ragaszkodna ehhez a kialakult (rossz) módszerhez és szeretné, ha az új informatikai partner is néha-néha (gyakran) csak úgy szivességből elvégezne néhány olyan munkát, amely nem is szerződött feladata. Belátom, hogy bizonyos esetben ezt meg lehet tenni, de a fejlesztő cégeknek is szükséges „nevelni” az ügyfeleiket, hogy megfelelő üzleti kultúrát tudjanak kialakítani a piacon.

Másfelől a fejlesztő cégekenk is oda kell figyelniük, hogy azért vannak ésszerű határok. Én mindig a kompromisszum híve vagyok. Ha olyan fejlesztésről van szó, amely „elvárható” egy informatikai rendszertől, akkor akár a fejlesztő cég saját költségén is elvégezheti a fejlesztést, hiszen ettől sokkal jobb lesz a termék (eladhatóbb), és a termékfejlesztés igenis érdeke a fejlesztő cégnek is. De sajnos sok fejlesztő cég a termékfejlesztési költséget nem akarja kifizetni, hanem inkább kifizetteti az ügyfelekkel.

Az élet egy olyan játékautomata, amely csak pénzzel működik, ezért ingyen munka sohasem lesz, valaki mindig megfizeti az árat. Ha pedig szolgáltatásról van szó, akkor a mennyibe kerül és mennyit ér sosem fedi egymást, ezért bizonyos esetekben kérem kössenek KOMPROMISSZUMOT egymással!