Mostanában több barátom, ismerősöm is ellátogatott erre az oldalra, de azt a visszajelzést kaptam, hogy minden harmadik szavamat értik csak :). Ezért ezt a cikket az ő kedvükért írom. Tegyük helyére a dolgokat.

A legtöbb (szerintem mindegyik) hazai és külföldi vállalkozás (kis-közép-nagy) egyaránt használ valamilyen számítógépes programot, programokat. Ezek a számítógépes programok (szoftverek) lehetnek a legkülönfélébbek:

-          számlázó program

-          készletnyilvántartó program

-          könyvelő program

-          alkatrész rendelő program

-          stb.

Bizonyos idő után kialakult az az igény a vállalkozások vezetőiben, döntéshozóiban, hogy ne kelljen a cégen belül több számítógépes szoftvert használni a vállalkozás céljaira, hanem minél kevesebbet, lehetőleg csak egyet. Miért alakulhatott ki ez az igény? Vizsgáljuk meg, hogy hány darab munkafázisból áll több rendszer használata esetén egy alkatrész beszerzés és a hozzá kapcsolódó értékesítés.

Munkafázisok:

1. Raktáros kolléga bevételezi az alkatrészt a készletnyilvántartó rendszerbe.
2. Könyvelő kolléga az alkatrész bejövő számlát könyveli a könyvelő programba.
3. Pénzügyes kolléga kifizeti a pénztárból az alkatrész árát a pénztár program (kassza) segítségével.
4. Értékesítéskor az értékesítő készít egy kimenő számlát az eladásról a számlázó program segítségével.
5. A raktáros kolléga kiadja az alkatrészt és a kiadást rögzíti a készletnyilvántartó rendszerbe.
6. A könyvelő kolléga könyveli a számlát a könyvelő rendszerben.
7. A pénzügyes kolléga elveszi az ellenértéket és nyugtát állít ki a pénztár program (kassza) segítségével.

Tehát láthatjuk, hogy 7 munkafázisból áll az ügylet (nagyon leegyszerűsítve), 4 munkatárs különböző munkafázisait kellett összehangolni és 4 különálló számítógépes programot is használtak. Ez egy nem hatékony működés, sok a hibalehetőség, több helyen is rögzítik ugyanazokat az adatokat és ráadásul lassú is.

Ezért a vállalkozások törekednek arra, hogy olyan számítógépes rendszert (már ne hívjuk programnak) használjanak, amely ezt az egészet képes lekezelni és az adatokat 1 helyen rögzítsék, ne legyenek duplikált információk és gyors is legyen. Ezért kialakultak a vállalatirányítási rendszerek, azaz ERP rendszerek. Erről részletesen a Mi is az az ERP és CRM cikkemben olvashattok.

Ha van egy vállalatirányítási rendszerünk, akkor ahhoz legalább 2 munkacsoportra van szükség:

1. Fejlesztők, programozók, akik elkészítik a rendszert (ők írják a programkódokat, fejlesztik, frissítik a rendszert). Ez a csoport nem áll közvetlenül kapcsolatban a programot használó személyekkel, mert az nagyon lelassítaná a munkájukat, illetve nem is biztos, hogy egy programot használó személy, mindig pontos információkkal rendelkezik akár a törvényi változásokról. Ezért a fejlesztők és a végfelhasználók közé kell egy szűrő, ők a tanácsadók más néven konzulensek.
2. Tanácsadók, konzulensek, akik a rendszert oktatják a felhasználóknak. Ezek a személyek nem feltétlenül informatikai végzettségűek (általában pénzügy, kereskedelem, logisztika vagy éppen gyártás). Egyszerűsítik a kommunikációt a fejlesztők és a végfelhasználók között. Én is egy ilyen tanácsadó vagyok.

Ennek a blognak pedig az a célja, hogy segítséget nyújtsak az eddigi tapasztalataim alapján:

• vállalkozások döntéshozóinak, akik éppen azon gondolkodnak, hogy vállalatirányítási rendszert akarnak bevezetni, vagy már használnak, de nincsenek megelégedve a jelenlegi rendszerükkel,
• olyan fiatal pályakezdőknek, akik hasonló területen szeretnének dolgozni,
• mindazoknak, akiket érdekel a téma.

Illetve szól azon szakember kollégáknak, akik szívesen segítenék ezt a munkát értékes hozzászólásaikkal. Jó olvasást mindenkinek!