Legutóbbi cikkemben a nemzetközi kapcsolatokról írtam, és elsősorban azokról a dolgokról, amelyek megelőzik egy ERP rendszernek a külföldön történő bevezetését. Most megpróbálok a következő fázisba evezni, ahol megnézzük, hogyha 2 két különböző országban tevékenykedő cég között létrejött egy partneri viszony, akkor milyen feladatok állank előttük és ezek a feladatok milyen problémákat hordoznak, hordozhatnak.

Amikor egy vállalatirányítási rendszert külföldre viszünk, akkor kétféle képen járhatunk el (szerintem):

1. A saját ERP rendszerünket teljes mértékben a helyi pénzügyi-számviteli szabályoknak megfelelően testre szabjuk. Ezt csak azok az ERP rendszer szolgáltatók szokták megtenni, akik nemzetközi standardek alapján dolgoznak. Ebben a témában 2 cikket is írtam az egyiknek Egyedi ERP vs Standard ERP volt a címe, a másiknak Iparági ERP vs Általános ERP. Ilyen nemzetközi standard rendszer például a Microsoft NAV is, amit szinte probléma mentesen be lehet vezetni valamennyi országban, hiszen olyan részletesen szabhatóak testre az egyes funkciók, főleg a számlázási, pénzügyi területen. Viszont nemzetközi standard esetén általában a „célországban” bizonyára működik egy szolgáltató cég, tehát a magyar szolgáltatónak vajmi kevés esélye van oda betörni, kivétel ez alól, ha tulajdonrészt szerez a külföldi vállalatban.
2. A másik módszer (ha egy magyar standardokon alapuló rendszerről beszélünk), hogy a magyarországi cég keres egy külföldi partnert, akinek van ott egy hasonló rendszere és a 2 rendszerből készítenek egy hibrid rendszert. Ilyenkor össze kell kötni a 2 rendszert valamilyen interfésszel (erről is írtam már az Interfészek és ERP cikkemben).

Most ezt a 2. módszert nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogy mire is kell felkészülni a 2 partner cégnek:

• valószínűleg rengeteg nyelvi nehézségeik lesznek, hiába beszél mindkét fél egy közös nyelvet, sajnos rengeteg olyan pénzügyi fogalom van, amelyek egy külföldinek semmit se jelentenek (még ha le is fordítják őket)
• a két rendszer interfészelése se egyszerű feladat, főleg, hogyha a 2 rendszer eltérő tranzakció kezelést használ, illetve ha eltérő alapokon nyugszik, például az egyik Windows alapú a másik Linux alapú
• a megrendelő külföldi ügyfél a saját elképzelései alapján rengetegszer meg fogja akasztani a munkamenetet, mert technikailag nem biztos, hogy megoldható lesz, mivel már 2 rendszerről, vagy inkább egy hibrid rendszerről beszélünk
• a kulcs és végfelhasználók oktatása is kemény feladatnak ígérkezhet, hiszen a végfelhasználók már nem biztos, hogy beszélnek valamilyen nyelvet, tehát szükség lesz folyamatos szakmai tolmács jelenlétére
• a rendszert lokalizálni kell, azaz minden menüpontot, menügombot, feliratot, hibaüzenetet le kell fordítani idegen nyelvre
• a rendszer bevezetése után pedig folyamatosan supportálni is kell a rendszert

Tehát láthatjuk, hogy a kezdeti nehézségek után újabb és újabb feladatok várnak a résztvevőkre, így egy nemzetközi projekt sohasem probléma mentes, és nem lehet csak úgy hátra dőlni, de bízzunk benne, hogy lesznek olyan magyar szellemi termékek (nem csak ERP), amelyek a külföldi partnerek érdeklődését fogják kiváltani és egyre több magyar termék jelenléte valósulhat meg külföldön.